Tedd boldoggá a gyermeked, hogy Te is vele örülhess!

Minden szülő a legtöbbet akarja kihozni a gyermekéből. Ez eddig eléggé egyértelmű, de nehéz megtalálni a tökéletes középutat, ahol hagyjuk a lurkót önmaga lenni, felhőtlenül kölyök és mégis a legjobban teljesít.

Nézzük hát meg egy kicsit, mit tehetnénk Értük, akik a legfontosabbak?

 Hallgasd meg!

Mindennél fontosabb, hogy mindig hallgasd meg! 

Sok esetben félszavakba rejtenek a gyerkőcök olyan jelentős dolgokat, mint például azt, hogy nem is szeretik, amiről azt hisszük, hogy imádják.  Amennyiben például Te lelkesedsz azért, hogy ő táncol, vív vagy bármi mást csinál, lehet, hogy csak nem szeretne csalódást okozni, és bár elmondja, hogy nagyon fáj a lába, háta, esetleg a karja, nem mondja, hogy abba szeretné hagyni. Érdemes időről-időre megbizonyosodni róla, hogy valóban az ő szórakozása-e az, amit a „szabad idejében” csinál, vagy igazából Te szeretnéd-e.

 Persze ez nem azt jelenti, hogy az első rossz szóra mindent feladhat, de figyelni kell a kis „apróságokra” is, hiszen az is lehet, hogy pont arra van szüksége, hogy érezze, csak rá figyelsz. 

Az értő odafigyelés nem csak a gyerek aktuális boldogságáról szól, de a hosszú távú gyermek-szülő kapcsolatot is befolyásolhatja. Ha valóban reflektálsz arra, amit mond, az a bizalom és a kötődés kiépítésében is segít, így tudni fogja, hogy te minden esetben mellette állsz, még ha „csalódsz is”.

 

Ne tegyél rá felesleges nyomást!

Gyakran tűzünk ki előre célokat a gyerekeknek jutalomért cserébe, ami az egyik legjobb motivációs folyamat. Ezzel sem szabad azonban átesni a ló túloldalára, hiszen ha túl sok mindent, túl nagy elvárásokkal tűzünk ki, a csöppségek is hajlamosak megélni a stresszt. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a befektetett munkát jutalmazzuk, nem pedig az elért célt. Így nem azt a képet erősítjük, hogy nem szabad elbukni, hanem azt, hogy emelt fővel is lehet veszíteni, ami a jelenlegi túlhajtott világban egy sokkal kevésbé görcsös és stresszes felnőtt gondolkodást eredményezhet.

Hagyd, hogy megélje az érzelmeit! 

Sok szülő esik abba a hibába, hogy mindenképpen meg szeretné nyugtatni, vagy éppen „jó viselkedésre bírni” a kicsiket. Amennyiben a gyermekkori érzelmek elfojtására tanítjuk meg a gyerkőcöt, valószínűleg felnőttként is lesznek problémái azzal, hogy hogyan fejezze majd ki érzelmeit. Ez nem azt jelenti, hogy ha a lurkónak rossz napja van, akkor ne tegyünk meg mindent azért, hogy felvidítsuk, hanem inkább azt, hogy hallgassuk meg, hogy miért volt a mai napja kevésbé jó, és világítsunk rá arra, hogy lesz ez még jobb is. Soha ne ripakodjunk rá, hogy hagyja abba a hisztizést, inkább tudjuk meg, miért teszi, és a probléma forrását orvosoljuk.

Szeresd mindenek felett!

A legfontosabb, mind közül pedig az, hogy éreztesd vele, hogy szereted, akkor is, ha éppen ideges vagy mérges vagy. Ilyenkor mindenki arra gondol, hogy ez egyértelmű… pedig nagyon nem az.  Attól, hogy mi évek alatt, kapcsolatok árán, de már megtanultuk, hogy egy kis ordibálás vagy épp ajtócsapkodás még nem a világ vége, ne feledjük el, hogy nekik ez még egy tehetetlen rossz érzést szül. Magyarázzuk el nekik, hogy miért vagyunk mérgesek, hogy szeretjük, de ez most egy rossz helyzet. Ez különösen akkor fontos, ha nem rájuk vagyunk mérgesek. Tartsuk szem előtt, hogy a gyermekek nagyon jól átérzik az érzelmeinket, így ha mi el tudjuk nekik magyarázni azt, hogy min megyünk keresztül, ők a saját kis lelkükben is könnyebben raknak majd rendet. Mindig figyelnünk kell arra, hogy ők gyerekek, de ez nem jelenti azt, hogy semmit nem érthetnek, hiszen okos kicsi individuumok már most a világban.

 

Amennyiben mélyebben is szeretnél belelátni ezeknek az apró kicsi személyiségeknek a működésébe ajánljuk figyelmedbe Gyermeklélektan tanagyagsorozatunkat, mellyel te is sokkal összetettebben értelmezheted a lurkók világszemléletét.

Részletekért kattints ide: LINK